Hernádi Zsolt: Most kell észnél lenni, mert könnyen kiönthetjük a gyereket a fürdővízzel együtt!

Páros lábbal rúgta be az ajtót az új amerikai elnök. Már az első napon világossá tette sok egyéb mellett, hogy célja az amerikai olaj és gáz globális hegemóniája. Ez az amerikai olajipar felpörgetése, a klímapolitika újragondolása és a megújuló energiaforrások visszaszorítása mellett azt is jelenti, hogy jönni fog az amerikai cucc – nem is kevés. Egy régóta zajló folyamat felgyorsítására kell felkészülnünk a „vissza, kettes, padlógáz” jegyében. Merthogy évek óta az a trend, hogy emelkedik az amerikai olaj és főleg a cseppfolyósított gáz részaránya a világ energiamixében. Az áru elsődleges felvevőpiaca pedig az Atlanti-óceán innenső partja. A háború kitörése óta Európa az Egyesült Államok legnagyobb lng-vásárlója lett, a járvány előtt a kontinensre érkező cseppfolyós földgáz 21 százaléka származott az USA-ból, a múlt évben már a 48 százaléka. Láthatóan kiszorul az eddig piacvezető energiahordozó, az orosz gáz. Az Északi Áramlat vezeték felrobbantásával az orosz vezetékes gáz már teret vesztett, a következő cél a keletről behozott lng visszaszorítása lehet. A még Donald Trump elnöksége előtt meghozott új szankciók is ebbe az irányba mutatnak. A nemzetközi helyzet fokozódik – mondaná Virág elvtárs. Kérdés, hogy nekünk hogyan lesz ebben jó.

Minthogyha az EU vezetése furán nézné a dolgokat. Jó példa erre az Európai Bizottság egyik új terve: teljesen leválni az orosz energiahordozókról. A névadó, az energiabiztos Dan Jørgensen kerek perec kijelentette: a leválás feltétele, hogy az Európai Unió át tudjon állni az amerikai importra. Odaszúrhatnánk, hogy könnyű neki Dániából, hiszen a tengerparti országnak hozzáférése van az egész piachoz, az üléspont határozza meg az álláspontot, de ennél azért bonyolultabb a dolog. Merthogy a kérdés az, vajon jó üzlet lenne-e ez nekünk. Nem arról van szó, hogy Európa versenyképtelenségének éppen az az egyik oka, hogy magasak az energiaárak? Konkrétan háromszor annyit kell fizetniük az európai cégeknek, mint az USA-belieknek. Vajon az amerikai olcsóbb lesz, mint az orosz? A múlt év azt mutatja, hogy nem: a melldöngető Moszkva-ellenes retorika dacára Franciaország, Spanyolország, Olaszország úgy veszi az orosz lng-t, mintha kötelező lenne. Érthető és racionális is a lépés: még mindig az a legolcsóbb. Ki akarná önként lehúzni a saját iparát, gazdaságát az ukrán háborúért? A Jørgensen-terv ennél tovább is megy, EU-s eurómilliárdokat fordítana arra, hogy leépüljön a mostani és felépüljön egy új energia-infrastruktúra, amely fogadókésszé tenné a közösséget az amerikai import felszívására. Ez további szankciókkal és vámokkal kiegészülve satuba szoríthatja a vállalatokat, és utána már nemigen lesz választás. Egyik függőséget cserélnék le a másikra?

Most kell észnél lenni, mert könnyen kiönthetjük a gyereket a fürdővízzel együtt. Ha ugyanis Trump magyar vagy legalábbis európai lenne, olyan terven dolgozna, hogy miként tudná megerősíteni, nem pedig gyengíteni Európát. Ez a mi régiónkra vetítve azt jelentené, mit kell megtenni ahhoz, hogy a jelenlegi energia-infrastruktúra megmaradjon, illetve hogy kiegészüljön újakkal, és nőjön a verseny. In concreto: nem megoldás az, ha megcsonkítjuk magunkat, és elvágjuk a kőolajszállító Barátság vezetéket. Nem megoldás, ha kiiktatjuk a gázszállító Testvériséget. És nem megoldás a teljes leválás, mert nehezen visszafordítható folyamatokat indít el, és áremelkedéshez vezet. Jó példa erre, hogy a 320 milliárd köbméternyi EU-s gázfogyasztás töredékét, mintegy 15 milliárd köbmétert szállító ukrán tranzit kiesésének hírére egyből 25 százalékot ugrottak az egyébként is magas európai árak. A háború borzalmas dolog, és világosan kell jelezni, hogy ez nem elfogadható, de a Jørgensen-terv helyett szuverenitási tervre van szükség. Hogy növekedjen a cselekvési szabadságunk. Egy cső jó, két cső még jobb. Egy beszállító jó, kettő még szuperebb. Ha alacsony árakat akarunk, akkor az Európai Uniónak olyan beszállítókra van szüksége, amelyek nemcsak geopolitikai vihar idején versenyképesek. 

Csak akkor járunk jól, ha verseny dönti el, hosszú távon kik a konfliktus nyertesei és vesztesei. Akkor jön majd el a függetlenség napja.

A szerző a Mol elnök-vezérigazgatója

(Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt)